Sziasztok!

A mai téma a sajtó-helyreigazítás, ami egyébként erősen kapcsolódik a jó hírnév védelméhez, igazából ez ihletett meg. Az intézmény jelentősége abban áll, hogyha rólad/veled kapcsolatban valótlant állít a sajtó vagy a média, akkor neked ugyanolyan feltételek mellett, ahogy a téves állítás nyilvánosságra jutott, jogodban áll helyreigazítást kérni, ami a valós tényeket tartalmazza. Nagyon hasznos jogintézmény, melyet most a szabályozási struktúrát tekintve járok körül:

Szabályozás a Ptk.-ban

Habár a korábbi Ptk. rendelkezett a sajtó-helyreigazításról, az új, 2013-as Ptk. már nem tartalmaz rendelkezést erre vonatkozóan. Egyedül a jó hírnév védelmével kapcsolatban találhatunk rendelkezést.

Alaptörvény IX. cikk

Deklarálja a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint a sajtószabadságot. A (6) bekezdés így szól: „A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.”

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény

12. cím: a sajtó-helyreigazítási jog: 12. §(1) „Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények.”

A helyreigazító közleményt az alábbiak szerint kell közölni:

• napilap, internetes sajtótermék, és hírügynökség esetén: az igény kézhezvételét követő 5 napon belül, a sérelmezett közleményhez hasonló módon és terjedelemben
• lekérhető médiaszolgáltatás esetén: az igény kézhezvételét követő 8 napon belül a sérelmezett részhez hasonló módon és terjedelemben
• más időszaki lap esetén: az igény kézhezvételétől számított 8 napot követően a legközelebbi számban, a sérelmezett részhez hasonló módon és terjedelemben
• lineáris médiaszolgáltatás esetén: szintén 8 napon belül, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban

Mindez összhangban áll a Ptk.-ban szabályozott jó hírnév védelmével, valamint a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazható szankciókkal. Hiszen akit személyiségi jogában megsértenek, követelheti a megfelelő elégtétel adását és az ennek megfelelő nyilvánosság biztosítását.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

XXI. Fejezet: A sajtó-helyreigazítási eljárás

Helyreigazítás közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított 30 napon belül kérheti írásban, a  médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől. A határidőben kért helyreigazítás közzétételét csak akkor lehet megtagadni, ha a kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható. Ha a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége vagy a hírügynökség a helyreigazítás közzétételére irányuló kötelezettségét határidőben nem teljesíti, az azt igénylő fél ellene keresetet indíthat. A keresetet a közlési kötelezettség utolsó napjától számított 15 nap alatt kell megindítani. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye. A keresetlevélben határozottan meg kell jelölni az igényelt helyreigazító nyilatkozat tartalmát, igazolni kell, hogy a felperes a helyreigazítást törvényes határidőben igényelte, és napilap, folyóirat, időszaki lap esetében a kifogásolt közleményt tartalmazó lappéldányt, internetes sajtótermék esetében a kifogásolt közlemény kinyomtatott változatát - amennyiben azok rendelkezésre állnak - csatolni kell.

Remélem érdekesnek találtátok ezt a kis szösszenetet, ki tudja mikor jöhet jól. Legközelebb csak a hétvége felé jelentkezem, addig is várom a CEU-s eseményeket :D.

Sziasztok!

Sziasztok!

A mai napon az egyik legalapvetőbb személyiségi jog, a jó hírnév védelmével foglalkozok kicsit bővebben. Az alábbiakban részletezem mit is jelent ez, és miként valósul meg a jogvédelem:

A Polgári Törvénykönyv a személyiségi jogok között szabályozza a becsület és jó hírnév védelmét, mint nevesített személyiségi jogokat. A jó hírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. Jelentősége pusztán a valótlanság elemnek van, kizárólag abban az esetben, ha ez az érintett személyre nézve sértő. A jogsértés megvalósulásában nincs jelentősége annak, hogy az milyen formában, milyen eszköz igénybevételével, vagy egyáltalán milyen módon történt. a jó hírnevet, mint személyiségi jogot meg lehet sérteni szóban, írásban, rajzzal, ábrával, képpel, bármely kommunikációra alkalmas eszközzel. A jó hírnév megsértése akkor állapítható meg, ha valótlan tényállításon alapszik, vagy megtévesztő állításokra enged következtetni.

A személyiségi jogok megsértése esetére a Ptk. különböző jogkövetkezményeket állapít meg. A szankciók első köre a felróhatóságtól független jogkövetkezményekből áll, melyek a következők: A személyiségi jogában sértett személy a következő igényeket érvényesítheti az elévülési időn belül:

• a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása
• a jogsértőnek a jogsértés abbahagyására és a további jogsértéstől való eltiltására kötelezése
• a jogsértő megfelelő elégtétel adására kötelezése a saját költségén, megfelelő nyilvánosság biztosításával
• a sérelmes helyzet megszüntetése, a jogsértést megelőző állapot helyreállítása és a jogsértéssel előállatott dolog megsemmisítése vagy jogsértő mivoltától való megfosztása
• illetve azt kérheti, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át az ő javára, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint

Mindez az általános ötéves elévülési határidőn belül követelhető a Ptk. 6:22. § (2) bekezdés alapján (mivel nem állapít meg ezekre az igényekre speciális elévülési határidőt). Ezen szankciók minden esetben igénybe vehetőek, nem kell vizsgálni azt, hogy a jogsérelem a jogsértő felróható magatartásának következménye vagy sem.

Emellett a Ptk. 2:52. § alapján sérelemdíj is igényelhető a nem vagyoni sérelemért. Erre a kártérítési felelősség szabályai vonatkoznak azzal, hogy az igényérvényesítéshez elegendő azt bizonyítani, hogy sérelem történt, további hátrányt igazolni nem szükséges. Ez azonban már nem felróhatóságtól független szankció, azaz, ha a jogsértő igazolja, hogy ő úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, akkor mentesül a sérelemdíj megfizetése alól.

A becsületet és a jó hírnevet a büntetőjog is védi. A Büntető Törvénykönyv 226. §-a rendelkezik a rágalmazás bűncselekményéről. „Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A büntethetőség elévülése öt év, hiszen a Btk. kimondja, hogy a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő (jelen esetben 1 év), de legalább öt év elteltével.

Úgyhogy legyetek résen, hátha jól jöhet ez a kis információmorzsa ;-).

Szép napot és kellemes hetet!

Sziasztok! 

A mai témánk ismét családjogi. Egy komoly gyakorlati problémát vázolok most fel. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy az a tény, hogy valakinek szülői felügyeleti joga van, pszichésen teremt-e olyan nyomást, hogy kötelességének érezze gyakorolni is a szülői felügyeleti jogait? Nyilván normális esetben a válasz igen, sőt nem is kell a kötelességtudathoz szülői felügyeleti jog. De ez nem szükségszerű. Járjuk kicsit alaposabban körbe a kérdést:

A házasság felbontása után a gyermekek nevelésénél kulcskérdés, hogy a szülők a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolják, vagy pedig csak az egyik szülő jogosult kizárólagosan a szülői felügyeleti jog gyakorlására. A döntésnél nyilvánvalóan a gyermek érdekeit kell figyelembe venni, ami pedig egyértelműen az, ha mindkét szülő részt vesz a nevelésben és szoros kapcsolatot alakít ki a gyermekkel. De vajon a szülői felügyeleti jog gyakorlására való jogosultság kötelezettséget is jelent?

Az új Ptk. csupán a következőket tartalmazza a szülői felügyeleti jogokról és kötelezettségekről: „A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában.” A felsorolt tárgykörök némelyikében a közös szülői felügyeletet gyakorló szülők és a kizárólagos szülői felügyeletet gyakorló szülő esetén is megilleti mindkét szülőt a döntés joga. Más kérdésekben a kizárólagos szülői felügyeletet gyakorló szülő egyedül jogosult meghozni a döntést. Kötelezettségként is megjelenik mindez annyiban, hogy ezekben a tárgykörökben csak a szülői felügyeletet gyakorló szülő(k) jogosult(ak) dönteni, így köteles(ek) is, hiszen helyette/helyettük senki más nem hozhatja meg a kiskorú gyermekkel kapcsolatban ezeket a döntéseket. Emellett a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogosult és köteles a gyermekről gondoskodni, és nevelni őt, köteles a megélhetés feltételeit megteremteni számára.

Azonban az a tény, hogy mindkét szülő jogosult dönteni egyes kérdésekben – közös szülői felügyeleti jog esetén minden kérdésben – nem jelenti azt, hogy mindkét szülő kíván is élni ezzel a jogosultsággal. Természetesnek gondoljuk, hogy a szülők alapvető kötelességüknek tekintik a gyermekükről való gondoskodást, és a döntések körültekintő meghozatalát. A gyakorlat és tapasztalat alapján azonban nincs ez mindig így. A szülői felügyeleti jog és az ezzel összefüggő kötelezettségek hatással lesznek a gyermek nevelésére, de nem szükségszerű, hogy ez a hatás pozitív.

Ezen a ponton érdemes külön tárgyalni a közös szülői felügyeleti jogot és a kizárólagos szülői felügyeleti jogot. Közös szülői felügyeleti jog esetén a felek jogosultak együtt dönteni a gyermeket érintő bármely kérdésben. A kiinduló pont az, hogy a szülők azért állapodnak meg a közös szülői felügyeletben, mert mindketten szeretnék továbbra is kivenni részüket a gyermek neveléséből és gondozásából. A gyermek azonban ettől függetlenül az egyik szülővel és együtt. A másik szülőt különélő szülőnek nevezzük. Ilyenkor a feleket a gondozási és nevelési kötelezettség együtt terheli, azaz a helyzet elméletben olyan, mint a válást megelőzően. Optimális esetben a szülők belátják, hogy csak a készséges együttműködésük mellett tudják mindezt kivitelezni. Kevésbé kedvező helyzetben azonban az egyik szülő – nem szükségszerűen a különélő szülő – egyre eltávolodik a gyermektől, és egyre kevésbé veszi ki a részét a nevelésből. Ilyenkor a másik szülőre fokozott nyomás nehezedik, hirtelen két szülő feladatait kell ellátnia, és ezt a gyermek is megérzi. Romlik a távolmaradó szülővel a kapcsolata, megváltoznak a személyes, esetleg a vagyoni körülményei is. Ez pedig komoly befolyással lehet a személyiségének fejlődésére. Hiába gyakorolnak a szülők közös szülői felügyeleti jogot, és hiába terheli őket a gondozási és nevelési kötelezettség együttesen, nem változtatja meg minden esetben ez a tény a szülők pszichológiai hozzáállását ahhoz, hogy mit éreznek kötelességüknek és mit nem. Fokozottabb a helyzet akkor, ha a távolmaradó szülő már a házasság fennállása alatt sem ápolt komolyabb kapcsolatot a gyermekkel, bár ilyenkor előnyösebb a válás során a kizárólagos szülői felügyeletet elérni.

Kizárólagos szülői felügyeleti jog esetén is jogosultak a felek bizonyos kérdésekben együtt dönteni, a gondozási és nevelési kötelezettség azonban az egyik felet terheli. Ez esetben a kiinduló pont már eleve az, hogy az egyik szülő nagyobb hajlandóságot mutat a gyermek életében való aktív részvételre, vagy valamiért a bíróság ezt így ítéli meg a gyermek érdekeit figyelembe véve. Ilyen helyzetekben azonban a szülői felügyeletet gyakorló szülőre komolyabb kötelezettségek vonatkoznak, ezáltal pedig nehezebb helyzetbe kerül a nevelést illetően. A kizárólagos szülői felügyeleti jog nem jelenti azonban azt, hogy a szülői felügyeleti jogot nem gyakorló szülőnek nincs joga részt venni a gyermeke életében és nevelésében. Amennyiben a szülők együttműködési kötelezettségüknek úgy is eleget tudnak tenni, hogy közösen nevelik a gyermeket és mindenben együtt döntenek, ennek jogi akadálya természetesen nincs. Ugyanakkor a különélő szülő sok esetben úgy éli meg a helyzetet, mintha őt felmentették volna a kötelezettségei alól, és ez szintén nincs jó hatással a gyermek fejlődésére, és érdekeire. A szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő ilyen esetben megoldásnak láthatja a közös szülői felügyeleti jogban való megállapodást, tekintettel arra, hogy ez nevelési és gondozási kötelezettséget is ró a másik félre.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlására való jogosultság nem, vagy csak nagyon kis mértékben befolyásolja a kérdéshez való hozzáállást. A gyermek nevelését és gondozását alapvetően a gyermekneveléshez való pszichológiai hozzáállás, illetve a gyermekhez való viszonyulás határozza meg. Ez pedig a gyermek megszületésével elkezdődik és alakul, függetlenül attól, hogy a szülők házasságának felbontása mikor következik be. Természetesen az idő előrehaladtával és a körülmények változásával ez a hozzáállás és viszonyulás is változhat. Ez természetes jelenség még a házasságban élő szülők esetében is. Kevés befolyása van erre azonban a szülői felügyeleti jognak. Amennyiben egy szülő érzi a felelősségét és kötelességének érzi a nevelés és gondozásban való részvételt, akkor kizárólagos szüli felügyeleti jog ellenére is igyekszik majd részt venni ebben. Ha azonban nem érzi ezt kötelezettségének, akkor hiába van feljogosítva a szülői felügyeleti jogra, nem fog ez számára komolyabb pszichológiai nyomást helyezni. Ezzel ellentétes eset sincs kizárva, vagyis hogy valaki a szülői felügyeleti jogokat nem csak jogosultságként, hanem kötelezettségként is kezeli, és ezen okból aktívan gyakorolja is a jogokat, ritkának tekinthető azonban az az eset, amikor valakit kizárólag ez motivál. A motiváció alapvetően belülről fakad, a törvény csak a minimumkövetelményeket határozza meg annak érdekében, hogy a gyermek legalább a minimális körülményekben részesülni tudjon.

Nem lehet elsiklani amellett a tény mellett, hogy a szülői felügyeleti jogokért való „harcolás” vagy az arról való lemondás az egyik legbevettebb eszköze a bontóperekben az ellenérdekű fél gyengítésének. Ilyenkor azonban a gyermek sérül a legjobban, és hiába az ő érdekeit nézi a bíróság, ettől még ez hatással van a személyiségének a fejlődésére. Az ilyen esetekben azonban a megoldás nem abban rejlik, hogy a másik fél aktívabb közreműködése érdekében közös szülői felügyeleti jogért harcolunk, vagy ellenkezőleg a lelkesedésének lerombolása végett kizárólagos szülői felügyeleti jogot kérünk. A motiváció alapvetően nem ebben rejlik, függetlenül attól, hogy kétség kívül közre játszik a hozzáállásban. Ha a szülő eleve nem mutat érdeklődést a nevelésben való részvétel iránt, a jogai ellenére sem fog feltétlenül fellelkesülni. Megfordítva pedig, ha egy szülő aktív részvételt kíván a gyermeke érdekében, hiába nem kap szülői felügyeleti jogot, ez nem fogja elválasztani gyermekétől. A gyermek nevelésére és gondozására minden lehetséges megoldás hatással lesz, de a pszichológiai hozzáállást és a gyermekhez való viszonyulást a bontóperek és szülői felügyelettel kapcsolatos ügyek tapasztalata alapján csupán kis mértékben befolyásolja.

Nektek mi a véleményetek?

Sziasztok!

Tudom, még múlt héten ígértem, hogy írok egy aktualitásról, de azóta annyira felgyorsultak az események, hogy úgy láttam, érdemes még várnom ezzel a bejegyzéssel. És az eseményeknek még mindig nincs vége.

Az elmúlt napokban nagy port kavart a lex CEU botrány, ami a Közép-európai Egyetem (Central European University) sorsát érinti. A törvénytervezet, amelyet kivételes eljárásban, gyakorlatilag egy nap alatt megtárgyaltak és elfogadtak, ellehetetleníti a CEU működését. A technikája ennek a felsőoktatási törvény módosítása, melyben egyes rendelkezések kizárólag a CEU-ra vonatkoznak. Ebben a bejegyzésben nem állhatom meg, hogy kifejtsem a véleményemet, színtisztán jogi oldalról, nem pedig politikai megközelítésből.

Amit tudni kell feltétlenül a helyzet megértéséhez a következő: A CEU a budapesti egyetemek kulcsszereplője, a legnagyobb nemzetközi forgalmat bonyolítja le, számos magyar és külföldi hallgatója van. Az oktatók kiváló szakemberek, akik magas fokú szaktudásukat - többek között - irodalmi angol nyelven (és más nyelveken) adják át a hallgatóknak, ezáltal az ott végzettek nem csak piacképes szaktudást, hanem felsőfokú nyelvismeretet is szereznek. Az egyetem a szigorú és nehéz képzés elvégzéséért egy amerikai és egy magyar diplomával jutalmazza a hallgatókat. 

A botrány abból indult ki, hogy a törvénymódosítás előterjesztői szerint nem elfogadható, hogy a CEU Amerikában is elfogadott diplomát állít ki úgy, hogy az USA-ban nem működtet kampuszt. A törvényjavaslat a működést egy amerikai-magyar államközi megállapodás megkötéséhez köti.

Erről azonban tudni kell azt, hogy az USA-ban a felsőoktatás tagállami hatáskörbe tartozik. A törvénytervezet szerint a föderális államok esetén szövetségi együttműködésre van szükség, mivel azonban ez nem tartozik az USA elnökének hatáskörébe, ezért Trump-nak esélye sincs aláírni egy ilyen megállapodást, még ha egyébként szándékában is állna.

A konklúziót rátok bízom, nem szeretnék senkit befolyásolni. Mindenesetre ami engem illet, úgy gondolom, hogy a CEU a nemzetközi színtéren komoly eredményeket tud felmutatni, ami Magyarországnak és Budapestnek is a hasznára van, ezért nem kéne ellehetetleníteni a működését. Színvonalas és nemzetközi színtéren is elfogadott képzést nyújt, ezáltal remek hívószó a külföldi diákoknak, hogy itt tanuljanak. Azt remélem nem kell kifejtenem, hogy ez miért jó az országnak.

A törvényjavaslatot a tegnapi napon 123 igen szavazattal 38 ellenében elfogadta az Országgyűlés. A köztársasági elnöknek 5 napja van aláírni, vagy az Alkotmánybíróság elé küldeni. Itt a teszt az államfőnek, mennyire tölti be alkotmányos szerepét?

Annyit fűznék még hozzá, hogy a törvénymódosítást kivételes eljárásban tárgyalták, holott erre csak a kiemelten fontos kérdések körében lett volna lehetőség. Vajon mi indokolta a sürgősséget? Soros György is szóba kerülhet?

Kellemes napot nektek, ez  még valószínűleg téma lesz, tekintettel a magyar egyetemekre gyakorolt kedvezőtlen hatására is.

Sziasztok!

Tegnap kicsit elmaradtam, és szombaton sem fogok tudni íni, de most és holnap itt vagyok, igyekszem vasárnap is :). A mai téma az alkotmányjogi panasz. Nem tudom ki tudta, de mindannyiunknak joga van ahhoz, hogy a törvényben meghatározott feltételekkel az Alkotmánybírósághoz forduljon panasz formájában, ha alapvető jogai sérültek. Ennek több típusa is van, egészen konkrétan három.

KVÁZI ALKOTMÁNYJOGI PANASZ: alapjog sértő jogszabályra alapított bírói döntéssel szemben lehet előterjeszteni:

"26.§ (1) Az AB-hez fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán

a)az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és

b)jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva"

KÖZVETLEN ALKOTMÁNYJOGI PANASZ: jogszabályt közvetlenül lehet vele megtámadni:

"26.§ (2) Az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha

a)az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és

b)nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette."

VALÓDI ALKOTMÁNYJOGI PANASZ: alapjog sértő jogértelmezésre alapított bírói döntéssel szemben magát a bírói döntést lehet bepanaszolni:

"27.§ Alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés

a)az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és

b)az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva."

Az idézethelyek az Alkotmánybíróságról szóló törvényben vannak, ez szabályozza ugyanis ezt az eljárást. Alkotmányvédelmi jelentősége kimagasló az intézménynek, hiszen az alaptörvény-ellenesség a kulcs momentuma. Tartástok észben a lehetőséget, mert ki tudja mikor lehet rá szükség ;).

Megjegyzendő: Alkotmányjogi panasszal lehet élni jogsérelem esetén, ha más jogorvoslati út már nem járható. De ha kezdeményezzük az eljárást, figyeljünk a formai és tartalmi követelményekre, valamit legyünk tisztában azzal, hogy minderre csupán 60 (!) nap áll rendelkezésünkre.

Holnap egy aktualitással jövök!

Remélem ma is okosabbak lettetek, jó éjt! :)

Sziasztok!

Ma délelőtt írok, mert kicsit a megszokottól eltérően alakul a napirendem. Ez a bejegyzés az első része lesz egy sorozatnak, ami a fiatalkorúak büntetőjogáról fog szólni. Ebből a témából írtam a szakdolgozatomat, úgyhogy gondoltam kicsit részletesebben is belemegyek. A részek nem egymást követő napokon fognak érkezni, ezért sorszámozom majd őket, és ugyanazzal a címkével látom el, hogy vissza tudjátok keresni egy helyen. Ha végig értem rajta, lehet, hogy megcsinálom egy állandó bejegyzésnek is. Ezen még gondolkozom.

Na de térjünk is a lényegre: büntetőjog. Nagyjából mindenki tudja hogy mit foglal magában, és milyen következményekkel jár, ha az ember bűncselekményt követ el. Még azzal is nagyjából tisztában van mindenki, hogy ha egy elkövető nagyon fiatal, akkor máshogy alakul a felelősségre vonás kérdése, vagy egyáltalán nem kerül sor büntetés kiszabására. Azt azonban, hogy a kritikus kor - amikor az ember már büntethető, de érzelmileg és értelmileg még nem annyira fejlett, hogy a felnőttekkel szembeni szankciókat lehessen alkalmazni - és a fiatalkorúként elkövetett bűncselekmények megtorlásának szabályozása milyen konkrét rendelkezéseket tartalmaz, már kevesebben tudják. Ezeket fogom részletezni a sorozatos bejegyzésekben.

Mai téma egészen konkrétan az, hogy ki is a fiatalkorú. A magyar jog szerint fiatalkorú a 14. életévét betöltött, de a 18. életévét még el nem ért személy. A főszabály tehát az, hogy a 14. életévét betöltött személy a bűncselekményért már büntethető. Ugyanakkor az új, 2012-es Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) meghatároz egy átmeneti stádiumot is, mégpedig a 12-14 éves kort. Kivételt teremt egyes olyan bűncselekmények tekintetében, amelyeknek a társadalomra veszélyességi foka kiemelkedően magas, és amelyek tekintetében már a 12 éves gyermeknek is rendelkeznie kell olyan mértékű belátási képességgel, hogy a jogellenességet felismerje. A törvény egészen pontosan így fogalmaz:

"16. § Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a testi sértés [164. § (8) bekezdés], a terrorcselekmény [314. § (1)-(4) bekezdés], a rablás [365. § (1)-(4) bekezdés] és a kifosztás [366. § (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással."

Megjegyzendő: Főszabály a 14. életév, mint büntethetőségi korhatár, de a felsorolt bűncselekmények esetén a 12. életév is elég lehet, ha az elkövető rendelkezik a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Fiatalkorú tehát a 14-18 év közötti elkövető, de ha a felsorolt bűncselekmények valamelyike merül fel, és rendelkezik belátással akkor már 12. életévtől fiatalkorúnak tekinthető, és e szerint kell az eljárást lefolytatni - erre későbbi bejegyzésekben részletesen kitérek.

Ez pusztán a magyar szabályozást jelenti, érdekesség azonban, hogy más államok mennyire máshogy látják, és mennyire eltérően szabályozzák a kérdést. Ez egy következő bejegyzés tárgya lesz, ígérem megéri majd elolvasni :).

Szép napot!

Sziasztok!

Ma egy gyakorlati jellegű érdekességgel készültem, remélem tetszeni fog :). 

Tudtátok, hogy amikor megvásároljátok a palackozott vizet vagy üdítőt, azzal kifizetitek a jogsértést, és onnantól "jogszerű környezetszennyező"-vé váltok?

A közigazgatási jogban nagyon sok furcsaság van, az egyik ilyen a szankciórendszer. A közigazgatási "büntetésnek" azaz szankciónak több funkciója is van, pl. a jog érvényre juttatása, megelőzés, kártérítés stb. Az egyik ilyen funkció a jogsértés ára. Ez annyit tesz, hogy pénzfizetés ellenében megváltható a jogsértés. 

Azt ugye tudjuk, hogy a palackos üdítők és vizek flakonjait nem véletlenül gyűjtjük szelektív hulladékként, és hogy komoly környezetszennyező hatásuk van. Ez eddig rendben is van. Tudtátok-e azonban azt, hogy mindez bele van kalkulálva a termék árába? Azzal, hogy megvásároljátok, kvázi jogszerű környezetszennyezővé váltok, és válok én is nap, mint nap. Remélem azért nem lesznek álmatlan éjszakáitok emiatt :D.

További kellemes napot!

Sziasztok!

Ez az első bejegyzésem, végre úgy éreztem, hogy az egyéb tartalmak feltöltése után elérkezett az idő, hogy napi szinten elkezdjem a kis szösszeneteimet. Mostantól rendszeresen érkeznek majd a bejegyzések, izgatott vagyok :).

Elsőként egy nem túl könnyed, de gyakorlati szempontból komoly jelentőséggel bíró témát hoztam, ez pedig - ahogy a címben is olvashatjátok - a gyermek jogellenes külföldre vitele.

Örök dilemma a házasság vagy élettársi kapcsolat megszakadása után, hogy a közös kiskorú gyermek sorsát érintő kérdésben a szülők hogyan tudnak megállapodni. Ez számos kérdésre kiterjed, az egyik legfontosabb a gyermek lakóhelyének megválasztása. Kifejezetten kényes ez a kérdés, amikor valamelyik szülő - munkalehetőség, új kapcsolat vagy egyéb okok folytán - külföldre kíván költözni, és vinné magával a közös gyermeket is. Még érdekesebb a szituáció, ha mindezt az országban maradó szülő beleegyezése nélkül szándékozik véghezvinni. Mit tehet ilyenkor a másik szülő?

A legkézenfekvőbb út a bírósági eljárás kezdeményezése, hiszen a beleegyezés nélküli külföldre költözés által megvalósul a gyermek jogellenes elvitele. A bíróság azonban erre vonatkozó kiforrott joggyakorlat híján a különböző esetekben különbözőféleképpen fog dönteni.

Külföldre költözést megtiltani nem lehet, de kérhető a bíróságtól a klasszikus értelemben vett gyermekelhelyezés, vagyis az, hogy a gyermek az országban maradó szülővel éljen. Nem szükségképpen fog azonban a bíróság így dönteni.

Minden ilyen esetben a gyermek legfőbb érdeke az elsődleges, különösen a véleményének a kinyilvánítása, és az ügyben annak alapul vétele. Kérdés azonban, hogy az eljáró bíróság milyen kérdésekben, és mekkora súllyal veszi figyelembe a gyermek véleményét, egyáltalán megkérdezi-e az ő életét is érintő kérdésekben. Ezekre a kérdésekre mindig az aktuális tényállásból kiindulva kaphatunk választ.

Megjegyzendő: Ha a gyermekedet a másik szülő külföldre viszi a beleegyezésed nélkül, az jogellenes. Bírósághoz fordulhatsz, de számítanod kell arra, hogy nem biztos, hogy mellett fognak dönteni, hiszen a gyermek legfőbb érdeke lesz az eljárás középpontjában, a külföldre költözést pedig a másik félnek megtiltani nem lehet!

Ennyi lett volna mára. Tehát ilyen kis rövid bejegyzésekre számíthattok a következőkben, remélem tetszett és visszatértek holnap is :). Kellemes vasárnapot!